Az utolsó: besúgónovella. (Hogyan lesz egyszerű zsinagógai spicliből külföldön is jól bevethető szuperügynök. ) Tartalom Pesti zsinagóga 5 Félrekezdés 23 Megtagadott válasz 39 Az utolsó pillanat 52 Micsoda győzelem 66 Búcsú az irodalomtól (Izraeli...
Elmondta még, hogy különösebb újdonsággal nem készülnek idén, az összes eddigi fejlesztés rendelkezésre áll a hatalmas nézői parkolótól az ideiglenes istállókon át a csodálatos fedett csarnokig, valamint a vendéglátás is a megszokott magas színvonalon finom ételekkel és italokkal szolgálja ki a szakértő publikumot. Nem marad el az új kenyér megáldása sem. Az eddigi versenyeken nagy küzdelmek után dőltek el a végső helyezések Picit visszatérve a várható indulókra, nem kerülhettük meg azt a kérdést, hogy hazai pályán remek és sikeres lovasokként indulnak e Annamarival, azaz "Tesóval" együtt és mi van a náluk is gyakorló válogatott öttusázóval Barta Lucával, vagy számos más tanítványotokkal, akik tudomásom szerint egyre többen pallérozódnak a Kakuk Lovasudvarban? – Igen, mindketten nyeregbe szállunk, de nem magunkról, hanem inkább róluk szólnék néhány szót. Luca régebben nálam kezdte a lovaglást, ha itthon van, szívesen kijár a mai napig hozzánk, de a lovasversenyeken az öttusázók nem szoktak indulni.
Ami a fiatal utánpótlás-nevelésünket illeti, ügyesek és egyre többen vannak, 20-án heten is elindulnak a felkészítő kategóriában, hogy versenygyakorlatra tegyenek szert. Remélem sikerélményben is lesz részük. Köszönjük, biztosak vagyok a rendezvény sikerében, már ami ez emberi és kiszámítható oldalt illeti, és csak az egyetlen megjósolhatatlan tényezőért, a csapadékmentes időjárásért szurkolunk.
Erre, a címben szereplő legendás Illés együttes dalra (1969) – melyben önmagukat fényezik – már csak az éltesebb korosztály emlékezik, ezért idézünk további pár sort is belőle: "… a nagy csapat, hullanak már a csillagok, és mi mégis itt vagyunk. Légy a vendégünk, légy az emlékünk, ünnepeljük meg a nagy találkozást…" Hát ennél jobb előszón minek is törnénk a fejünket, elég csak elcsenni és adaptálni egy veretes salgótarjáni/somoskőújfalui díjugrató hagyományra, az augusztus huszadikai nagy lovasünnepre. Korábban ez idő tájt mindig a házigazdát, Kakuk Józsefet – azaz ismertebb becenevén Patyot – kerestük meg, hogy érdeklődjünk a tervekről, előkészületekről, újdonságokról, várható indulókról és minden más, a nézőket érdeklő dolgokról. Azonban tavaly első ízben már legnagyobb unokájához, Balla Dórihoz, mint az új versenyigazgatóhoz irányított (nem mintha tőle, a legfőbb háttérembertől nem tudhatnék meg mindent, de hát a protokoll az protokoll). Idén is ezt tette, így hát Dórival ismét kellemesen elcseveghettünk.
Mint elsősorban megtudtam, mint eddig mindig, már most minden készen áll jövő keddre, csak a "wimbledoni fű" locsolása, és még pár apróság a mindennapi feladat. Apropó kedd, a magyar résztvevőknek nem okoz gondot, de hogy tudnak reagálni a törzsszlovák indulók, akiknek ez nem ünnepnap? – kérdezem. – Igen, látom figyelmes, de a stabil, még kezelhető magyar létszámnál is akadhat egy kis bibi, hisz például ugyanekkor országos minősítő viadal lesz Kiskunhalason, és 20-án talán még sosem rendeztek ennyi versenyt, mint idén terveznek, így az biztos elvon jó néhány indulót. Az pedig tényleg talány, hogy szlovákiai barátainkat mennyire sújtja a keddi hétköznap. Meg is beszéltük nagypapával, hogy ha Szent István napja hétköznapra esik, magát a versenyt kénytelenek leszünk áttenni az előtti, vagy utáni hétvégére – reagál Dóri, aki azonnal hozzá teszi, hogy nemcsak az ő, hanem az egész nagy család és a segítőik vállán nyugszik minden teher, tennivaló. Húga Annamari az egyik legnagyobb támasza és két unokatestvérének a kamasz Ádámnak és még a legkisebb Grétinek is megvan a teendője az előkészületekben és a versenyen.