Az utolsó: besúgónovella. (Hogyan lesz egyszerű zsinagógai spicliből külföldön is jól bevethető szuperügynök. ) Tartalom Pesti zsinagóga 5 Félrekezdés 23 Megtagadott válasz 39 Az utolsó pillanat 52 Micsoda győzelem 66 Búcsú az irodalomtól (Izraeli...
). Metropolita Egyesület I Nyilvántartási szám: 01-02-0016428 I Adószám: 18876842-1-41 I HUF Számlaszám: 10700598-69996096-51100005
A melankolikus személyiségtípus a nagybetűs Gondolkodó. Alaposan elemez, és ismét rendszerbe rak, újra meg újra harmóniára törekszik. Ez a személyiségtípus olyan összefüggésekre jön rá, melyek más típusok számára többnyire elképzelhetetlenek. Ő meg akarja érteni a dolgok működését, a történések miértjét. Ennek és gazdag képzelőerejének köszönhetően a melankolikus személyiségtípus képviselői között találunk világhírű képzőművészeket, írókat, költőket, zenészeket, színészeket ugyanúgy, mint matematikusokat, filozófusokat, orvosokat, építészeket, régészeket, kutatókat, feltalálókat – és a sort még hosszasan folytathatnánk. A szangvinikus személyiségtípussal szemben, aki mindenbe belefog, csakhogy azokat félbehagyja, a melankolikus csak néhány dologgal szeret foglalkozni, de amit elkezd, azt igyekszik tökélyre vinni... Ez a személyiségtípus az életének legtöbb területén komoly és rendszerezett. Napjait tervszerűen, céltudatosan éli, megjelenése harmonikus. A melankolikus személyiségtípus ruhái tiszták, vasaltak és jól illenek egymáshoz.
Majd ezek két külön csoportja is kialakult: a kolerikus és szangvinikus személyiségűek alkotják az extrovertáltak csoportját, míg a melankolikusak és a flegmatikusak az introvertáltak ét. Ezek a tipológiák az évek során folyamatosan fejlődtek és a mai napig megállják a helyüket. A hétköznapi életünkben jól alkalmazhatóak, bár sokszor találkozhatunk a 4 kategóriával úgy, mint a nyugati kultúrában elterjedt 4 őselem – tűz, víz, föld, levegő – jellegzetességével, ismertetőjegyével. Önismeretünket mindenképpen bővíti, ha felfedezzük és tudatosítjuk magunkban, milyen energiákat tudunk hasznosítani a legkönnyebben mindennapi életünk során. Fontos azonban azt megjegyeznünk, hogy senki nem tartozik csak az egyik, vagy másik típushoz 100%-ban! Céltudatos/dinamikus/optimista Céltudatos vagy, mindig tudod, mit akarsz! Vágysz arra, hogy létrehozz, teremts valamit! Fontos számodra a környezeted visszajelzése! Mindig dinamikus vagy! Szeretsz másoknak irányt mutatni! Optimista életszemléletű vagy! Tele vagy ötletekkel!
Mégis, nagyon megéri a "munkát", hogy bensőséges kapcsolatba kerüljünk vele, mert ilyenkor derül ki, mennyire mélyen érző, csupa szív személyiség, aki az érzelmek széles skáláját éli meg…
Hajviselete ápolt, környezete rendezett. Különös gondossággal ügyel a részletekre. A legtöbbünkre ráfér, hogy legyen körülöttünk egy igazi melankolikus személyiségtípusű ember, akinek van ízlése, szépérzéke, és veleszületett igényességgel tartja rendben a környezetét. A bonyodalmak ennél a személyiségtípusnál is akkor jelentkeznek, amikor túlzásba viszi az erősségeit. Egy végletes melankolikussal ugyanúgy nem könnyű együtt élni, mint a többi személyiségtípus szélsőségeivel: a szétszórt szangvinikussal, a zsarnok kolerikussal, vagy az álmatag flegmatikussal... Más személyiségtípusok számára sokszor érthetetlen, hogy egy ilyen különleges és gazdag lelkű személyiség miért gyötrődik ennyit. Annál is inkább, mert a melankolikus személyiségtípusok többségét igen jó humorral áldotta meg az Ég. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy érdekli a dolgok háttere, a részletek, és képes is ezeket fejben tartani. Így aztán nagyon érdekes képzettársításokra képes. Míg a szangvinikus spontán reakciókkal tud mulattatni, addig az ő személyiségtípusa intelligens, elgondolkodtató szellemességekben mutatkozik meg... Sajnos a melankolikus személyiségtípus befelé fordulása és önelemzése miatt könnyen válik képzelt beteggé, illetve kisebb-nagyobb mértékben depresszióssá.
Lássuk, hogy miként is fogjunk hozzá! Az önismereti munka öt lépése: – önmagunk megfigyelése – ehhez tudatosságra van szükség; – a megfigyelések kiértékelése, az erősségek és a gyengeségek megállapítása – ehhez objektivitás kell; – önmagunk elfogadása – ez a legnehezebb dolog, ám a fejlődés szempontjából kikerülhetetlen: meg kell bocsátani magunknak; – önmagunk átalakítása – ez türelmet, belső erőt és kitartást igényel; – önmagunk meghaladása: a személyiségtől eljuthatunk az egyéniségig. Ehhez a kacskaringós és akadályokkal teletűzdelt utazáshoz kívánok mindenkinek sok erőt, türelmet és kitartást!
Ennek ellenére olykor a melankolikus is tud "laza" lenni, de ez sokkal kevésbé felszabadult állapot, mint egy szangvinikus személyiségtípusnál. Mint mondtuk, mindkét személyiségtípus tagjai erősen érzelmi lények, míg azonban a szangvinikusnak akár percről percre változik a hangulata, addig a melankolikus érzelmei lassan jönnek létre – ezután viszont legalább olyan erősek, és általában jóval tartósabbak. Különösen igaz ez a negatív érzések (szomorúság, düh, aggódás) esetében. Miközben ugyanis a szangvinikus személyiségtípus gyermeki vigyorral élvezi a saját temperamentumát (kacag a saját bolondságain is), addig ő sokszor igen nehezen viseli az állandó aggodalmaskodás terheit. Mivel ez a személyiségtípus erősen befelé forduló alkat, ő elsősorban magában tépelődik, ami persze nem azt jelenti, hogy egyáltalán nem látszanak rajta érzelmek – a rossz kedve például igencsak észrevehető. Amikor melankolikus személyiségtípusú emberrel találkozunk, tapasztalhatjuk, hogy kezdetben elég nehezen enged közel magához.