Nagy Sándor Birodalma
Egy "zúzmarázos, télutói reggelen" vidám fütyörészéssel indul a történet; s máris benépesül az erdő. Ám egyszer csak szél kerekedik, felemeli Áfonykát a magasba, és röpíti messze-messze az erdő fölött… Részletek… Toppantós Legkisebbek mondókás- és verseskönyve Mikor kezdjünk mondókázni egy kisgyerekkel? Ha lehet, még akkor, amikor anya pocakjában lakik. És aztán mindig, mindenhol, minden alkalommal: ringatás, öltöztetés, etetés, fürdetés, altatás közben – játsszuk és dudorásszuk végig együtt vele a napokat. A Toppantós a legkisebbeknek készült: a népköltészeti és gyerekirodalmi szövegek legjavát válogattuk ki. A legegyszerűbb dajkarímektől kezdve egészen a verses mesékig, játékmondókákig, találós kérdésekig sok-sok mondogatni valót kínálunk. Részletek… Dzsungeldzsem A Dzsungeldzsem az éppen olvasni tanuló gyerekeknek készült. Azt szeretnénk, hogy az iskolába lépők kiváló, értékes művekből tanuljanak meg olvasni. Ezért kínáljunk nekik ezt könyvet, amelyben a kortárs gyerekirodalom legjobb képviselőinek meséit, verseit gyűjtöttük egybe.
Varró Dániel | Két Egér
Kulcsár sándor christmas tree
Nagy sándor és birodalma
Mark nagy
- Óvodák | Köznevelés
- Kulcsár sándor christmas tree
- Nagy sándor és birodalma
Aztán jött az Utunk, az Előre évkönyv, a Sportul sportnapilap és szinte minden, ami kapható volt. A nyolcvanas évek végén többedmagammal kényszerelőfizető lettem. Az egyik bukaresti román napilapra, a Scanteia Tineretului-ra kellett előfizessünk az osztálytársakkal. Pontosabban csak azokkal, akiket kijelöltek, hogy belépjenek a KISZ-be. Gondolom amolyan önfejlesztő ideológiai mankóként járt mellé a napilap. Reggelente minden KISZ-es kézhez kapta a maga lepedőnyi újságját. Javíthatatlan sportrajongóként kikerestem belőle a hétvégi forduló eredményeit… A rendszerváltás első hónapjaiban egyszer jó órát álltam sorba az egyik újságosnál. Akkoriban mindenki falta a demokrácia híreit. A kommunizmus propagandasajtója után szentként tisztelték az írott szót, a médiát. Der Spigelt és Romániai Magyar Szót vettem. Előbbi nagy szónak számított akkoriban. A felkapott német hetilap. Valóságos szenzáció. Még az sem zavart, hogy nem értettem belőle egy vak hangot sem. A képek ellenben szépek voltak, az újságpapír pedig, mint a selyem.