Az utolsó: besúgónovella. (Hogyan lesz egyszerű zsinagógai spicliből külföldön is jól bevethető szuperügynök. ) Tartalom Pesti zsinagóga 5 Félrekezdés 23 Megtagadott válasz 39 Az utolsó pillanat 52 Micsoda győzelem 66 Búcsú az irodalomtól (Izraeli...
Ez alatt a 7 hónap 11 nap alatt annyira a szívembe költöztél, hogy nem tudom és nem is akarom ezt az időt elfelejteni. Fájdalmas ez a boldogság. Kezembe veszem utoljára még az idei naptár becsukom leteszem a padlóra. Felhúzom a térdem, s halkan elkezdek zokogni.. Egynap leteszem a pajzsom, és megmutatom a dolgokat amiket eddig a pajzzsal elrejtettem előled.
Az elején 6 perc alatt elaludt, de a végén egyre tovább bírta, akár 10-15 percig is, ami nem túl gerincbarát, így új stratégia kellett. Ringatva, rugózva altatás: a baba megszokta 9 hónapig a rendszeres ringatózást a pocakban, ezért megnyugtató számára a hasonló mozgás. Leginkább azt javasolják, hogy előre-hátra ringassuk karban a babát, de a térdrogyasztós jobbra-balra tingilingi is segített nálunk sok esetben. Ágyban altatás segítséggel: jelenleg ezt a módszert használom, kisebb-nagyobb sikerrel. Titka, hogy szépen megbeszélem vele is, mi történik és kialakítok egy rutint, amit meg tud szokni idővel. Bemegyünk a szobájába, elmondom neki, hogy most alukálunk egyet szépen, becsukjuk az ajtót, az ablakot, lehúzzuk a redőnyt és jöhet a szundi. Magamhoz ölelem, simogatom, ringatom picit és mikor érzem, hogy ellazult, leteszem az ágyba, jó éjszakát kívánok neki és kijövök. Az első alkalommal sírt 8 percet, másodszor sírás nélkül csendben elaludt egyedül (én a szobában sem voltam). Másnap szintén viszonylag gyorsan elaludt sírás nélkül, onnantól fogva viszont újra bekeményített a kis zsarnok és engem követelt.
De a tapasztalataim anyukaként ugyanazt mondatják velem, amit ő állít: ha eldöntöttük, hogy óvodába adjuk a gyerekünket, nem tántorodhatunk el az első időkben tapasztalt sírás miatt. Lehet, hogy pillanatnyilag nem érzi magát a gyerekünk, de talán tényleg csak pillanatokról van szó, ahogy az óvónő állítja, és amint kitesszük a lábunkat a csoportszobából, megnyugszik a kicsi. Vannak gyerekekek, akiknak sokkal rosszabb sors jutott... Nem kell mást tennünk, mint kivárni azt a két-három napot vagy egy-két hetet, amíg a gyerekünk megszokja az új helyzetet. Aggódni csak akkor kezdjünk, ha később is kézzel-lábbal ellenkezik az ovi ellen. Az első időkben még korai kétségbe esni: legyünk büszkék rá, hogy már ilyen nagy, komoly óvodássá cseperedett a szemünk fénye. A türelem gyakorlásának képessége pedig, higgyük el, jól jön még, ha a gyerekünk iskolába megy, kamaszodni kezd stb stb. Ha most sikerül kibírnunk a sírós időszakot, azzal saját magunkat is eddzük a későbbiekre! :) (Ez az írás nem jelent meg sehol korábban, azért írtam, mert ma reggel megállított egy ismerős anyuka az óvodában, és megkért, hogy blogoljak már erről, ez sokakat érdekel... Köszi, Zsófi!
Az olvasottság nem publikus. 2015. sze 08. Sok anyukával beszélgettem az elmúlt közel 1 évben babás témákról és rengeteg hasznos praktikát sikerült bezsebelnem. Némelyik bejött nálunk is, némelyik nem, de ilyen ez a gyereknevelősdi. Folyton tanulunk valamit és közben észre sem vesszük, milyen profira tudjuk fejleszteni némelyik – eddig nem ismert – képességünket. Minden téma közül az altatásban mélyedtem el a legjobban, mert tőlem a legtöbb energiát ez vette el. Minél kevesebbet aludtam, minél többször keltett fel a baba, annál nehezebb volt a napunk másnap – én nyúzott és fáradt voltam és egyre kevésbé toleráltam a nyűgösséget, ami a lurkóból áradt a nyugtalan éjszaka miatt. Ez – és a szintén átvergődött éjszaka – őt is megviselte és elég nehezen alakultak a napok. Erre pedig megoldás kellett – azonnal… Nézzünk néhány trükköt, amit a barátaim (és sokat én is) vetettek be és használt: Babakocsiban altatás: séta közben nálunk is beválik, de minél nagyobb, annál fáradtabbnak kell lennie ahhoz, hogy ez működjön, mert már annyira érdekes a világ számára, hogy bár bólogat a feje a fáradtságtól, mégis folyton nézelődik körbe, míg bírja szusszal.